2014. november 12., szerda

Utánad


És távolodóban elhalványul az arcod
Összegubózva vérzem a szíved a csendben
Téli viharban végleg elillan a hangod
Lépteid mentén csillog a könnyem a fényben


dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Javasolt bejegyzés

Hug me

  A rózsaszín, nyuszis bodyt egyre jobban átáztatja a könny. Hiába morzsolgatja a rongyos plüss zsiráfot, nem tud megvigasztalódni. El kel...

Legnépszerűbbek

  • sectio caesarea
    „kivesszük, mert a…” a patetikus gondolatok, mint a kudarc, bukás, inkompetencia, vagy a kifosztottság, meg a hiányérzet később...
  • Üzemi baleset
    Fotó: Vörös Miklós Előadja: Für Anikó Vörös Miklós Talált tárgyak   című fotósorozatának a budapesti Faur Zsófi Galéria adott ot...
  • A visszajáró
    Kifelé menet megbotlom, majdnem egy alter srác karjaiban kötök ki. A nagy riadalomra gyorsan előveszek egy cigit. Túl nagy a nyüzsgés a be...