Hét csoda

Szereplők:

overálos férfi

kövér nő

öltönyös férfi

csinos nő

farmeres férfi

kosztümös nő

bőrkabátos férfi

  

A színen egy lift belső terét látjuk. A szereplők érdektelenül várakoznak, a lift monoton búgása hallatszik csupán. A csinos nő a műkörmét piszkálja, az öltönyös férfi a tabletjén babrál, a kövér nő a retiküljével legyezgeti magát, az overálos férfi zsebre tett kézzel mélázik, a farmeres férfi unottan vakarózik, a kosztümös nő idegesen toporog, a bőrkabátos férfi gondolatai messze járnak.

A lift hirtelen megáll, a bent lévők mind felocsúdnak, ijedten néznek egymásra. A lift belső világítása kialszik. A bőrkabátos férfi benzines öngyújtót vesz elő, halvány fény világítja meg az arcokat.

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (fontoskodva felnéz): Mi ez kérem, mi történt?

BŐRKABÁTOS FÉRFI: Biztosan áramszünet.

OVERÁLOS FÉRFI: Vagy műszaki hiba.

KÖVÉR NŐ (pihegve): Csináljanak valamit, itt nincs levegő.

CSINOS NŐ (táskájából ásványvizet vesz elő, a kövér nőnek nyújtja): Tessék, igyon egy kicsit, jót fog tenni.

KÖVÉR NŐ: Milyen figyelmes, köszönöm.

CSINOS NŐ: Semmiség. Amióta egyszer majdnem szomjan haltam egy kocsiban, mindig van nálam egy fél literes palack.

KÖVÉR NŐ (döbbenten): Ne mondja! Hogy történt?

OVERÁLOS FÉRFI (gúnyosan): Tényleg, hogyan?

CSINOS NŐ: Hát, az úgy volt, hogy a pasimmal Olaszban nyaraltunk, kinézett magának egy cuki kis forrást, ahol fürödhetünk, meg minden, ő előre ment, de én tök szégyellős vagyok, és a kocsiban akartam átvenni a fürdőruhám. Visszaszálltam a kocsiba, becsaptam az ajtót, a pasim meg azt hitte, kész vagyok, és rám zárta a kocsit. Három órát töltöttem a hőségben, abban a rohadt szűk sportkocsiban, étlen-szomjan! Csoda, hogy nem haltam meg!

KÖVÉR NŐ: Nahát! De a barátjának nem tűnt fel, hogy olyan sokáig távol van?

CSINOS NŐ: Képzelje, ő még a vízhez sem ért, már hanyatt vágódott, beverte a fejét valami kőbe, ájultan hevert, amíg én fulladoztam. Tiszta vér volt a feje, a frász jött rám, amikor benézett a kocsi ablakán.

KÖVÉR NŐ: Uramisten! Micsoda szerencséjük volt!

OVERÁLOS FÉRFI (az orra alatt dörmögve): Legközelebb a víz mellé a mobilját is csomagolja el, az is hasznos tud lenni ilyen esetben.

CSINOS NŐ (sértődötten): Nem kell itt adni az okost, nálam volt a teló, csak lemerült, mire kiértünk a forráshoz, mert a barátnőmmel dumcsiztam a Facebookon, olyan rohadt unalmas volt az út.

Az overálos férfi forgatja a szemét, majd elindul körbe a lift fala mentén és a burkolatot tapogatja. A bőrkabátos férfi a csinos nőt figyeli mélabúsan.

CSINOS NŐ (a bőrkabátoshoz): Maga meg mit bámul?

BŐRKABÁTOS FÉRFI (zavarban): Ó, elnézést, csak a fiamra gondoltam. A szóhasználatából ítélve maguk egyidősek lehetnek.

CSINOS NŐ: És?

BŐRKABÁTOS FÉRFI: Semmi, csak tudja, nagyon hiányzik a fiam. Két éve láttam utoljára, amikor bekísértem az elvonóra.

  

CSINOS NŐ: Ó.

BŐRKABÁTOS FÉRFI: Azóta tiszta, tudom, ugyanaz a mentora, mint aki az enyém volt, ő megmondaná, ha visszaesett volna. De hiába keresem telefonon, e-mailben, semmire sem reagál. Az új címét sajnos nem tudom, személyesen nem tudom felkeresni.

KOSZTÜMÖS NŐ (együttérzően): Milyen szomorú! Mi volt a gond? Drog? Alkohol?

BŐRKABÁTOS FÉRFI: Előbb az alkohol, aztán a drog. Nem voltam egy szuperapa. A nejem halála után inni kezdtem, mélyre csúsztam. A fiam úgy nőtt fel, hogy nap mint nap a hányásomat takarította és próbált kitérni az utamból, ha nem voltam beszámítható. Amikor kamaszodni kezdett, ő is a pohár után nyúlt, aztán végül heroinista lett. Mélyebbre került, mint én.

KÖVÉR NŐ: És maga hogy jött rendbe?

BŐRKABÁTOS FÉRFI: Amikor végre rájöttem, hogy a fiammal nagyobb a baj, mint velem, önként bevonultam az elvonóra. Azóta egy kortyot sem ittam. Mire kijöttem, a fiam teljesen elzüllött, már dílerkedett is, hogy legyen pénze. Erőszakkal vittem be végül őt is. Megzsaroltam: vagy az elvonóra megy, vagy a börtönbe. Sosem bocsátott meg nekem. De tiszta maradt ő is. Csoda, hogy végül észhez tért.

OVERÁLOS FÉRFI: Ha nem nyomorította volna meg a fia lelkét annyira, akkor még időben megszökött volna magától, és hagyta volna magát ott fetrengeni tovább egyedül a hányásában.

KOSZTÜMÖS NŐ: Maga milyen durva ember! Szégyellje magát! Ez egy igazi tragédia!

BŐRKABÁTOS FÉRFI (lehajtott fejjel): Hagyja, csak. Igaza van.

Az overálos férfi tovább járkál, néhány másodpercre mindenki elhallgat. A csendet végül az öltönyös férfi töri meg.

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (felkiált): A francba! A francba?

KÖVÉR NŐ: Mi az, mi történt? Rosszul van?

CSINOS NŐ: Kér vizet?

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (magából kikelve): A részvényeim! A részvényeim! Nem csinálom végig még egyszer!

FARMERES FÉRFI: Nyugodjon meg, jó ember, a barátai vagyunk.

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (tovább ordít): Maga meg miről beszél? A gazdag embereknek nincsenek barátai! A gazdag embereknek vérszívói vannak és haszonleső, ingyenélő rokonai!

OVERÁLOS FÉRFI: Jézusom…

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (az overáloshoz): Mi az, nem hisz nekem? Na, idefigyeljen! Sokáig olyan naiv idióta voltam, mint maga, hittem, hogy a család és a barátok az elsők, meg a szeretet erejében is hittem, egészen addig, amíg a feleségem le nem lépett a legjobb barátommal, aki történetesen a nemzetközileg elismert cégem könyvelője volt! És természetesen nem volt neki elég, hogy az asszonyt vitte, elsikkasztott még mellé jó pár millió eurót is, egyik napról a másikra a tönk szélére kerültem, csoda, hogy nem ment tönkre a cégem! De az már csak rajtam múlt, eladtam mindent, ami csak pénzzé tehető, gyakorlatilag éheztem, de talpra álltam, részvényekbe fektettem a pénzem, és újra meggazdagodtam! Azóta nincsenek barátaim, csak a nyomorult vérszívók, mint a házvezetőnő, meg az aligazgató, aki az utasításomat semmibe véve, eladta a legjövedelmezőbb részvényeimet, holott nyomatékosan megmondtam neki, hogy várjon még a tranzakcióval legalább egy hetet! De nem bír magával, meg akarja mutatni, hogy ő a nagyfiú, le akar pipálni, de még ki sem látszik a fűből!

OVERÁLOS FÉRFI: Higgadjon le, uram, üljön le szépen, lélegezzen mélyeket.

ÖLTÖNYÖS FÉRFI (üvölt): Nem szülésfelkészítő tanfolyamra jöttem, úgy lélegzek, ahogy akarok! Annyi levegőt veszek magamnak, amennyit csak akarok, érti?!

Az öltönyös férfi tébolyodottan a hajába túr és lekuporodik az egyik sarokba. Újra a tabletjén pötyög.

OVERÁLOS FÉRFI: A fejemet teszem rá, hogy agyvérzés viszi majd el.

KOSZTÜMÖS NŐ: Maga lelketlen alak.

KÖVÉR NŐ: Biztosan a meleg az oka, meg a levegőtlenség. Meg lehet itt fulladni.

CSINOS NŐ: Vizet valaki?

  

A farmeres férfi illetlenül közel lép a csinos nőhöz.

FARMERES FÉRFI (búgva): Maga olyan gondoskodó.

CSINOS NŐ (távolodni próbál, de nincs elég hely): Mit akar?

FARMERES FÉRFI: Ha maga ott lett volna, amikor az én drága kis Lucykém kiugrott a kezemből és az autók közé szaladt!

CSINOS NŐ (felsikolt): Csak nem a lánya?

OVERÁLOS FÉRFI (a farmeresnek, búgva): Nem csak gondoskodó, de okos is, egy főnyeremény, pajti.

FARMERES FÉRFI (tudomást sem véve az overálosról): Nem, a kiskutyám, egy kis yorki.

CSINOS NŐ: Azokat imádom, olyan cukik!

FARMERES FÉRFI: Igen, ha látná a kis masnit a feje tetején, mint egy kis hercegnő.

CSINOS NŐ (ujjongva): Juj! Nincs egy képe róla?

FARMERES FÉRFI: Sajnos nincs.

OVERÁLOS FÉRFI (csak úgy, magának): Mivel nagy valószínűséggel Lucyke sincs…

KÖVÉR NŐ: De már különben is megdöglött, nem?

FARMERES FÉRFI (döbbenten): Dehogy döglött! Hogy mondhat ilyet Lucykéről?

KÖVÉR NŐ: Maga mondta, hogy az autók közé szaladt. Az efféle kis szőrmókok ritkán találkoznak az élet kemény oldalával, ha meg mégis, általában ott hagyják azt az édes kis masnijukat a fogukkal együtt.

CSINOS NŐ: De tényleg, hogy menekült meg?

FARMERES FÉRFI (lelkesen): Látnia kellett volna! Az a kutya maga a csoda! Úgy szlalomozott az autók között, mintha direkt erre lett volna kiképezve, sőt! Egy kamion alatt még át is bújt!

OVERÁLOS FÉRFI: És amikor mindezen túl volt, a járdán lihegve letépte a bundáját, így előbukkant a szuperruha: kék alapon sárga háromszögben egy nagy, piros L. Még köpenyt is hord, hogy jobb legyen a légellenállás, nem?

 A bőrkabátos és az öltönyös férfi felröhögnek, a nők megvetően csóválják a fejüket. Az overálos tovább keresgél a falon.

KÖVÉR NŐ (az overáloshoz): Tudja, fiatalember, én is ilyen cinikus ember voltam ám, mint maga. Higgye el nekem, rossz úton jár! Én megjártam a poklot! Mindenkit elmartam magam mellől. A testvéreim gyűlölnek, a gyerekeim látni sem akarnak, csoda, hogy a férjem nem hagyott el. Kemény árat kell fizetni a cinizmusért.

OVERÁLOS FÉRFI: Majd amikor Szent Péter kéri, hogy perkáljam le neki a belépőt, szólok neki, hogy a cinizmusét számoljon felárat.

A kövér nő felhúzott orral félrefordul, a kosztümös nő felé hajol.

KOSZTÜMÖS NŐ (halkan): Az ilyen emberek addig nem térnek jobb belátásra, amíg valami iszonyú veszteség nem éri őket. Meg kell tapasztalni a veszteséget, én azt mondom. Akkor lesz igazán értéke annak, amink van.

KÖVÉR NŐ (bólogat): Jól mondja!

KOSZTÜMÖS NŐ: Az én életem akkor változott meg, amikor kigyulladt a házam!

KÖVÉR NŐ: Atyavilág!

KOSZTÜMÖS NŐ: Egyedül éltem, senki segítségére nem számíthattam. A lángok meg csak csapkodtak össze-vissza, iszonyú volt. A selyemfüggönyök egy pillanat alatt ellobbantak, az akvarelljeim és a gobelinek is mind odalettek, percek alatt elérte a tűz a tetőt!

KÖVÉR NŐ: Jaj, de rettenetes!

KOSZTÜMÖS NŐ: Lepergett előttem az életem és rájöttem, hogy nem akarok magányosan meghalni. Magamra borítottam az ágytakarót és elindultam kifelé. Csípte a szememet a füst, alig kaptam levegőt.

CSINOS NŐ (izgatottan): És aztán?

KOSZTÜMÖS NŐ: A nappaliban tűzoltókba botlottam, kikísértek. Kiderült, hogy a szomszédom hívta ki őket. Ha ő nincs, én ma nem élnék. Ő az én életemben a legnagyobb csoda! Azóta összeházasodtunk, és még sosem voltam ilyen boldog.

CSINOS és KÖVÉR NŐ (meghatódva): Ó!

Hirtelen felkapcsolódik a belső világítás, az overálos utat törve magának a lift a hátsó részéből előre jön, kezében egy elektromos panel és szerszámok. A falon megnyom egy gombot, csilingelés, majd a liftajtó nyitódása hallatszik.

OVERÁLOS FÉRFI: Kész csoda, hogy liftszerelő vagyok, és nem kell tovább hallgatnom a marhaságaikat.

A szereplők csodálkozva néznek egymásra, az overálos férfi nagy lendülettel kilép a liftből és otthagyja őket. A szín elsötétül.

  

Vége